Az életveszélyessé vált házak lakóinak lakhatásáról a jelenlegi lakásméretnek és állapotnak megfelelően gondoskodjanak.
A nem megfelelő gazdálkodás, üzemeltetés következtében az elmúlt években – évtizedekben több házban is elmaradtak a megelőző javítások, az állapotfenntartást célzó karbantartások és természetesen a felújítások is, így a házak lepukkantak, vannak, amelyek életveszélyessé váltak. Persze ez egyfajta “örökség” is, a helyzet mégis az, hogy ma gyerekek nőnek fel ilyen körülmények között.
Életveszélyes házakban, lakásokban lakni márpedig gáz. Pláne sokáig. És nem, nem lesz úgy jó neki és nem, nem örülhet, hogy legalább ott lakhat.
Persze reméljük, hogy ilyen gondolatok amúgy sincsenek senki fejében…
Tény, hogy az életveszélyesnek minősített házakban nincsen semmilyen karbantartás – hiszen legtöbb esetben bontandónak ítélt – csak a legszükségesebb hibajavításokat végzik el. A vagyonkezelő nem költ rá, minek is költene.
A folyamatot ismerjük: nyomott áron, bérlőkkel együtt eladják az egész “csomagot” a befektetőnek. Innentől a befektető dolga elhelyezni a bérlőket, ami legtöbbször pénzbeli kifizetést jelent.
Hogy aztán merre tovább a jellemzően amúgy is kevésbé jómódú embereknek a piaci árakat meg sem közelítő kifizetésekkel, az egy nagyon jó kérdés.
A befektető utána lebontja a házat, sok esetben úgy, hogy a környék belefullad a porba. De erről írok majd egy külön posztot valamikor. Fontos kérdés, mert a következő pár évben 50 házat terveznek lebontani!
Az életveszélyesnek minősített házakban élni lakhatási jövőtlenségbe kényszeríti az ott élőket.
Az önkormányzati lakások között rengeteg a kifejezetten kicsi méretű lakás, így egy esetleg felkínált lakáscsere sokkal rosszabb életminőséget jelentene.
Többgyermekes családokban nagyon-nagyon nem mindegy, hogy akár csak egy fél szobával is kevesebb van-e, mint eddig.
Így inkább maradnak a kicsit nagyobban. Még akkor is erre kényszerülnek, ha közben tartós és maradandó egészségkárosodásnak teszik ki magukat.
Reméljük a kerületi vezetés nem csak nyitott marad a lakások összenyitására, hanem minél előbb meg is valósít belőle valamit.
A gyerekek kérdését pedig nem csak a drámai hangulat fokozása érdekében hoztam ide, hanem mert itt jól tetten érhetünk generációkat átívelő jelenségeket: Az életveszélyes, elhanyagolt állapotú házakban, lakásokban lakó gyerekek abban nőnek fel, hogy a közvetlen környezetének állapota nem számít, azzal már nem törődik senki. Ez válik természetessé. És így fog majd ő is viszonyulni a környezetéhez. Nem jó irány.
Szerintünk elvárható, hogy amikor egy ház, lakás tönkremegy, különösen, ha az a ‘gondos gazda’ bánásmódjával megelőzhető lett volna, akkor a tulajdonos és az általa megbízott üzemeltető kiemelt helyen foglalkozzon az ott lakók helyzetével és a leghamarabb biztosítson számukra emberhez méltó lakhatási lehetőséget. Azaz egy másik lakást. Legalább olyat, mint az előző volt.
Alakítsanak ki normális állapotú “puffer” házakat, ahová ideiglenesen el lehetne költöztetni a bérlőket azokból a házakból, ahol szerkezeti felújításokkal újra lakhatóvá lehetne tenni az épületet!
Legyenek közepes méretű lakások, és élhető lakáscsere, -mobilitási program, legyen kiút az életveszélyes lakásokból, házakból!
A lakhatatlan házakat kezeljék egységként, ne csak a lakásokat, bérlőket elkülönülten!
Szellőztetési tanácsok helyett a penész okát, a vizes falat szüntessék meg, egy tisztasági festés továbbra sem fogja megoldani a problémát!
A te lakásod, házad milyen állapotú?