A házak, mint lakóközösségek, és a lakások, mint a családok lakóhelyei, egyformán fontosak. A tervezett, átlátható kommunikáció mindkét szinten fontos feladata a tulajdonosnak, készítsen tervet ennek fejlesztésére!
A hónap elején egy találkozón vettünk részt a JGK-ban, ahol érdekes párbeszéd alakult ki a jelen lévő bérlők és a JGK munkatársai között. Roppant tanulságos volt az eset, mert nagyon hamar kiderült, hogy egyszerűen nem egy nyelvet beszélnek.
A JGK munkatársai szerint “el kell olvasni a lakásrendeletet”, mert abban benne van minden, ők is az alapján dolgoznak.
A jelen lévő bérlők között pedig volt olyan, aki olvasta a rendeletet és hiába dolgozik irodában, rendeletek és törvények között, mégsem találta meg a kérdésére a választ. Egyszerűen nem az ő szakterülete és idegen számára.
Ezután igen könnyen el tudjuk képzelni, hogy mennyi realitása van annak, hogy valaki (akinek még annyi tapasztalata sincs, mint a fent említett bérlőnek) a lakásrendeletet bújja.
Ez a tapasztalat egy nagyon fontos felismerést hozott mindenki számára.
Egyszerűen kell tudni átadni a megfelelő kereteket azoknak, akiket ez érint, és így sokkal hatékonyabb együttműködések alakulnak majd ki.
Hogy mire is gondolunk? Összeszedni a több helyen is megtalálható információkat, lefordítani nagyon egyszerű, közérthető nyelvre, felsorolásokat, csekk-listákat készíteni, példákat hozni.
Igen, ezzel valóban foglalkozni kell, de hiszem, hogy minden perc ráfordítás megtérül.
Abban pedig biztos vagyok, hogy ez így, elméleti szinten, teljesen nyilvánvaló a “JGK-sok” számára. Mégis, amikor napi szinten foglalkoznak valamivel, nehéz észrevenni, hogy mi is az, amiről máshogyan kell kommunikálniuk az ügyfelekkel. Ennek a felismerésében azt remélem, hogy nagy segítség volt a személyes találkozó.
Innentől pedig a JGK-nak el kell tudni végre engedni a saját szemüvegén át látottakat és ki kell tekintenie a világra azon túl is.
Ők, ahogy kiderült, az irodában minden nap többször forgatják a lakásrendeletet (hogy a példánál maradjunk), de észre kell végre venniük, hogy a bérlőkkel való kapcsolattartás során másik alapot kell választani a hatékony kommunikációhoz.
És erre a másik alapra kell építeni, amikor a lakógyűléseket tartanak, amikor tájékoztató anyagokat készítenek, vagy ügyfélszolgálatot látnak el.
Egy másik vetülete a kérdésnek, a lakóközösségek segítése. Ahol nem az egyes emberrel való kapcsolódásról van szó, hanem ahol az együtt, egymás mellett élők helyzetével foglalkozunk.
Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, amikor azt mondjuk, hogy minél jobban ismerik egymást az emberek egy közösségen belül, annál nagyobb az elfogadás mértéke egymás felé.
Mivel a bérházak esetében az önkormányzat tulajdonosi felelősség miatt amúgyis szerepet kell vállalni a lakóközösségeken belül konfliktusok megoldásában, a közösségfejlesztés akár mint preventív eszköz is remekül használható lenne.
A szociális rendszer és a vagyongazdálkodási rendszer akár közösen is dolgozhatának a lakóközösségek élhetőbbé tételéért, hiszen mindkét rendszer végén ott van az ember. Az ember a házszám mögött.
A családsegítővel való szoros együttműködés szükségessége világos, tudjuk, hogy egy-egy ilyen konfliktus vagy annak következményei sokszor náluk is megjelenik. Együtt több oldalról, összehangoltan is lehetne támogatni ezeket a közösségeket. Bár ez jelenleg még nyilván álom, víziónak viszont nagyszerű.